.jpg.jpg)
A lány érezte, hogy figyelik, minden lépésénél és megmozdulásánál a tudatában volt, hogy árgus szemekkel fixírozzák, és ez megijesztette őt, félelmet keltett benne. Nem szerette, ha valaki nézte, vagy csak megakadt rajta a pillantása, utálta, ha észrevették. Igazából már rég óta érezte, nem csak mióta elindult az egyetemről, már hetek óta ez az érzés kísérti. Pedig ehhez igazán hozzászokhatott volna,mivel a kisugárzásával csak úgy vonzotta a tekinteteket. Középhosszú, világosbarna hajába bele-bele kapott a szél, mialatt hosszú lábaival lépdelt a járda kövein, közben csípője akaratlanul is kívánatosan ringott, vékony combjai pedig nem értek össze, miközben lábait egymás után rakva haladt előre. Arca kissé kissé kipirult az őszi csípős hideg miatt, telt ajkai elnyíltak félelmében, barna szemei egyfolytában környezetét pásztázták, de sehol sem látott egy lelket sem. Talán még annak is jobban örült volna, ha egy nyáladzószájú harci kutya futott volna felé, vagy egy néni csoszogott volna az út másik felén, de az, hogy semerre sem látott senkit, szinte megfagyasztotta benne a vért is. Az utca kihalt volt, mivel a város szélénél járt, a gazdag negyedben. A szülei béreltek neki lakást egy fehér falú épületben, mely kívülről inkább háznak, mintsem panelnek tűnt. Régi épület volt, de nem látszott rajta, mivel folyamatosan rendben volt tartva, sütött róla, hogy gazdagok laknak benne. Talán ez volt London legbiztonságosabb területe, ő mégis védtelennek érezte magát, pedig koránt sem volt az, nem is sejtette, hogy mennyire nem. Izmos alkata miatt könnyen megvédhette volna magát, ám most ez sem nyugtatta meg, rossz előérzete támadt.
Összébb húzta magán a kabátját, idegességében pólójának aljét kezdte el piszkálni, szemeivel pedig cipője orrát fixírozta, s várta, hogy végre haza érjen, vagy történjen valami, mert nem tetszett neki ez a bizonytalan állapot. A következő pillanatban sietős lépteket hallott maga mögül, mire azonnal neki iramodott. Annyira utálta, hogy megint igaza lett, ugyan akkor meg is nyugtatta a tudat, hogy nem paranoiás. Magában hálát adott az égnek, hogy reggel még sem a magassarkú csizmáját vette fel, hanem egy elegánsabb torna cipőt, valamint az sem utolsó szempont, hogy a lakása már nem volt messze, mindössze pár saroknyira. Táskája szíját szorosabban fogta, mialatt megszaporázta lépteit, jó kondiban volt. Nem nézett hátra, tudta, hogy az túl kockázatos, ennek ellenére mégis halk szitkozódás hagyta el ajkait, mikor kis híján felbukott az egyik kiálló járdakőben. Felkeltette figyelmét, hogy egyel több szapora léptet hallott maga mögül, mire bosszúsan felsóhajtott, s az eddiginél is gyorsabb sprintbe váltott. Reggelente mindig eljár futni, esetleg délután edzőterembe, így tüdeje hozzá volt szokva a megerőltetéshez.
Amint bekanyarodott a sarkon, egyből megpillantotta a fehér falú társasházat, ekkorra szíve már szaporán vert, mivel a sietős lépteket továbbra is hallotta maga mögül, keverve az éles zihálásokkal. Kulcsait előkotorta kabátzsebéből, s amint a ház elé ért beírta a kapukódot, elfordította a kulcsot a zárban, a hatalmas ajtó pedig kinyílt. Ekkor egy erős kéz szorítását érezte meg a csuklóján, mire ijedtében felsikított. Karját kirántotta az érdes ujjak közül, bicepsze fájdalmasan megfeszült a hirtelen megerőltetéstől, tudta, hogy holnapra izomlázas lesz, rosszabb esetben az is lehet, hogy meghúzta. Szinte beesett az ajtón, majd be is csapta maga után, s csak akkor fújta ki a berekedt levegőt tüdejéből, mikor hallotta a zárat kattanni. Ennyi volt, az ajtót kívülről nem lehet kinyitni. Váratlanul érte, mikor mikor egy test nagy sebességgel neki ment az ajtónak. Szemei kissé kitágultak a félelemtől, így elkezdte magát nyugtatgatni, hogy nem tudnak bejönni, mivel feltételezte, hogy ketten voltak, az utcán két különböző léptet hallott maga mögül, valószínűleg az egyikőjük éppen az előbb érkezett meg.
A hatalmas ajtón lévő üveg enyhén átlátszó volt, így azon próbált meg kilesni, táskáját leejtette maga mellé a márványpadlóra. Ám a túloldalon lévő eseményeket csak homályosan látta. Az őt felételezetten elkapott férfi nagy darab volt, izmos, és rövid szőke hajú, azt nem igazán tudta kivenni hány éves lehetett, mivel az üvegtől nem látta arcának vonásait. A másik férfi, aki az ajtónak ment magasabb volt pár centivel, a tetoválásaiból ismerte meg, mivel azon a vállán is volt egy, amivel találkozott az üveggel. Sötét haját jól kilehetett venni, kicsit vékonyabb volt, de rendesen ki volt gyúrva, pólója engedte látszani izmait. A lány kissé összerándult, mikor a nagydarab szőke megragadta a torkánál fogva a magasabb férfit, s a falhoz szegezte. Látta, hogy mozognak ajkaik, de nem érthette, amit beszélnek, s ez bosszantotta, nem tudta, hogy mi folyik körülötte. A sötét hajú alak sem hagyta magát, lábaival gyomorszájon rúgta az őt fogva tartót, aki a fájdalomra hátra hőkölt. Ekkor egy fekete sportautó parkolt le nagy sebességgel nem messze a pár fokos lépcső aljától, kinyílt az anyósülés felőli ajtó, s a szűke pasas egyből bepattant, majd elhajtottak. A magasabb férfi térdein támaszkodva állt egy darabig, majd leült a lépcső tetejére. Karjait lazán a térdeire fektette, s pihegett. A lány teljesen össze volt zavarodva, valahogy már nem érezte úgy hogy veszélyben van, mivel csak a szőke hajú bántotta, a másik nem, s az előbbi egymásnak feszülésükből arra következtetett, hogy nem igazán puszipajtások. Ugyan háttal ült a lánynak, de látta, amint háta szaporán emelkedik és süllyed. Valószínűleg megérezhette, hogy figyelik, mivel lassan hátrafordította fejét, mire a lány gyorsan leguggolt az ajtó mögé, ahol már nem volt üveg. Várt pár pillanatot, majd óvatosan felemelkedett, hogy kinézzen, de addigra már senki sem volt ott, a férfinak nyoma veszett.
